London 2016.08.12. péntek

Elérkeztünk a továbbképzésünk utolsó napjához. Ma mentünk be utoljára az iskolába, ma talákoztunk utoljára Simonnal, a tanárunkkal, a csoportunk tagjaival.
Megkaptuk a bizonyítványokat, kicseréltük az e-mail címeket, facebook elérhetőségeket, elkészítettük az utolsó selfie-ket, csoportképeket. 

Hiányozni fognak a lakótársak, Mauricio és Chris, akikkel minden reggelit és vacsorát együtt költöttünk el. A házigazdáink, Thomas és Mary, akik igazán melegszívű vendéglátók voltak.

Hiányozni fog jövő héttől a város nyüzsgése, a sok-sok látnivaló, a "turn right" felirat az aszfaltról, az a hektikus, mindig lüktető érzés, ami Londonra annyira jellemző.

Holnap már csomagolunk, vasárnap utazunk haza, véget ér a nagy kaland. 

Számtalan tapasztalattal, kapcsolattal, élménnyel gazdagodva térünk haza...de egy biztos, még visszajövök! :-)

London 2016.08.11.Csütörtök

Ma reggel szitált kicsit az eső, de nem akartunk semerre sem elindulni, így kivételesen nem bántuk. A kiadós, szokásos reggeli (narancslé, tejeskávé, pirítós lekvárral, legalább 3 nagy szelet :-) el se hiszem, hogy ezt mindet megeszem egyszerre, én aki soha sem reggelizik...) majd rövid sóhajtozás (fáradunk :-)) után elindultunk az iskolába. A fotógalériába betettem már az előzőekben említett becsomagolt ház képét és egy fotót a szokásos ebédünkről, ami szendvics, Starbucks kávé, rostos gyümölcslé, joghurt. (Nem éhezünk... :-))

Ma végre megtudtuk a verseny végeredményét. Arról nem írtam, hogy valójában kettő kiírás volt, de, mit szépítsem, nem érdekelt, csak a postaláda... :-) A másikra egyszerűen nem találtam semmit, az ugyanis olyan termékekre vonatkozott, amelyeket bármelyik boltban megvásárolhatja a pór nép, de rajta van egy embléma, ami azt jelzi, hogy azt a királyi család is fogyasztja.
 De, az utolsó napon, Mary, a háziasszonyunk vett barbecue szószt, amin megláttam és a kedvemért feltúrta a házat, hogy le tudjak mindent fotózni. Hamar kiderült, hogy használnom kellene a szemüvegemet, mert a Kellogg's Cornflakes, a Twinings tea is ezzel az emlémával van ellátva. Gyors fotózás, e-mailban postázás...

Sajnos nem én találtam meg a legrégebbi postaládát, de összetett versenyben, miután én küldtem el a legtöbb képet, én lettem a győztes :-).
A nyereményem, egy vicces "tea towel" azaz konyharuha :-), mellyel ékes angolságomat tovább fejleszthetem, mivel vicces kifejezéseket nyomtattak rá. (Lásd, képgaléria.)

London 2016.08.10. Szerda

Igen csípős reggelre ébredtünk, 18-20 fok volt összesen. Mindegy, csak eső ne essen..

Ma London, egy nagyon emblematikus helyére látogattunk el, a Harrods áruházba. Bár eddig minden fórumon, szuperlatívuszokban hallottam róla, azt is tudtam, hogy milyen árszínvonallal fogok találkozni, az első találkozás mélységes csalódás volt.
Ahogy leszálltunk a buszról, én egy csilli-villi, ragyogó épületet vártam, ami messziről jól látható, valószínűleg az éjszakai, ezer fényben pompázó fotók alapján, de csak egy, vöröses színű, régi épületet láttam. Percek kellettek, hogy magamhoz térjek.
 Azonban belül... Na, ott már tátottam a szám! Gyönyörű, csillogó, elegáns, hatalmas területen, dizájnerek és igen nagy nevű márkák sorakoztak fel. Bár a parfüm osztályról elmenekültem, mert méregdrága parfümöket próbálgattak ugyan, de annyi félét egyszerre, hogy az egyvelegtől alig kaptam levegőt, azonnal olyan helyre jutottunk, ahol viszont naggggyon jól éreztem magam. A fényképgaléria magáért beszél....
A csokik finom illata, ahogy kellették magukat a pultban a különböző desszertek...Hmmmm...már a látványtól elcsábul az ember. Megkérdeztem, hogy lehet-e csak egy darabot venni a Harrods feliratos csokiból, de az sajnos egy óriás dobozban volt, így nem, mellesleg majd 100 fontba került. Viszont az eladó hölgy, bár ez szerintem nem szokás, adott nekünk egy-egy darab más fajta csokit kóstolónak. Remélem nem lesz belőle baja, mert szerintem alaposan bekamerázták az áruház mind a hét emeletét. Mindent egybevetve, igen vegyesek az érzelmeim a Harrods-al kapcsolatban, de nem lehetett kihagyni, az biztos.

A Harrods illatorgiája után, jó lett volna egy kis friss levegőt szívni, ami egy 10 milliós nagyvárosban lehet, hogy furcsán hangzik, de nem lehetetlen. A Hyde Park mellett ment el a buszunk, így gyorsan leszálltunk és parkoztunk kicsit. A város legnagyobb parkja, 140 hektáros területen fekszik ráadásul kapcsolódik hozzá még egy 110 hektáros terület, de az már a Kensington Garden, a kettő között pedig a Serpentine tó.

Már 10 napja itt vagyunk, ami arra jó volt, hogy az iskola környékét már megismerjük, még akkor is, ha más irányból érkezünk és ismeretlen helyen szállunk le. Egész Londonra jellemző, hogy hatalmas építkezések és felújítások folynak szerte a városban. A "becsomagolt" épületek közül, egy az iskolánk közelében, számomra egy remek tájékozódási pont. 
Bizony, már csak "négyet alszunk", és indulunk haza. 

London 2016.08.09. Kedd

Időjárásjelentés...napsütés és csípős szél. Ez az állandó kettősség az...lassan megszokjuk. 

Délelőtt a Piccadilly Circus és a Trafalgar Square volt az úticél. Amikor Judit nekiáll tervezni, a térképen valahogy mindig nagyobbnak, hosszabbnak tűnnek a távolságok, aztán amikor odaérünk, rájövünk, hogy egészen emberi léptékű. Így mai sétánk is jól sikerült, megnéztük a kis Eros szobrot és a Piccadilly ikonokus, óriás kivetítőjét.
Miközben egyik helyről a másikra megyünk, mindig belebotlunk jópofa dolgokba, ma egy hatalmas M&Ms áruházra találtunk, ahová persze bementünk és fotóztunk jó sokat. Egy emeletes busz és finom csokiillat fogadja a vásárlót. Lehet kapni cukorkát, szinek szerint válogatva, személyreszabva, lehet kapni ajándéktárgyakat, bögrét, párnát a cukorkák színeiben,  lehet kapni pólókat, pizsamákat, törülközőket az M&Ms színeiben, mintájával, nagyjából mindent, mi szemnek, szájnak ingere... :-) (fotógaléria) 

A Trafalgar Square már komolyabb hely, bár ez sem nélkülözi a vidámságot, a National Gallery épületével és az egész tér a két hatalmas szökőkúttal, Nelson admirális óriás talapzatra tett szobrával takintélyt parancsoló. A múzeumban megkerestük az impresszionistákat, kedvenc korszakom festői, Monet és Seurat képeit. 
A múzeum előtt is ügyködtek művészek, élő szoborként, táncosként, grafikusként a betonon.

Végül az iskola felé vettük az irány. A buszmegállóban találkoztunk egy magyar házaspárral, akik a fiukat látogatták meg, de tegnapra szabadnapot kaptak és kettecskén bolyongtak a városban. A Tower-t keresték, és mi, a "nagy" tapasztalattal rendelkezők útbaigazítottuk őket, mert kissé tanácstalanok voltak.

Az iskolában az olvasás témakör volt soron, vendégelőadónk volt, aki szaktekintély a témában, több mesekönyvet is írt, és nagyon érdekes volt a vele töltött egy óra.

London-Surrey, Banstead 2016.08.07. Vasárnap

Mára nagyobb kirándulást teveztünk, bár nem gondoltuk, hogy ekkora lesz. :-) Utólag, még házigazdáink is elcsodálkoztak rajta, mert még nem is hallottak arról a levendula ültetvényről, amit megnéztünk, Mary érdeklődve forgatta a prospektust. Kiderült, Surrey megyében voltunk...

Ezt a látnivalót, még hónapokkal ezelőtt, véletlenül láttam meg a neten, azóta érlelődött a gondolat, hogy elmegyünk. Judit, a szokásos precizitásával, megtervezte az utazást, busz, átszállás, vonat, átszállás, vonat, átszállás, busz... (egyedül, 2 perc után elvesztem volna)

9 körül indultunk, már az indulás se ment simán, mert az oyster kártyát fel kellett tölteni, és itt úgy látszik olcsón igyekeznek utazni, nem pedig praktikusan, mert mindenáron egy másik zónára akartak nekünk jegyet adni, ahol valóban tudtunk volna utazni, de akkora kerülővel, hogy talán még hétfő estére sem értünk volna vissza... 

A vonatunk egyébként az volt, amivel mindennap járunk, egészen Sutton-ig ment, kb. 1 óra, majd átszállás West Croydon felé. Itt kicsit nézelődtünk, végül 40 perc buszozás, és irány a levendulamező...

Ahogy leszálltunk a buszról, még nem láttunk semmit, de már éreztük a levendula illatát. A látvány pedig... 10 hektárnyi, virágzó, illatozó levendula, csinos sorokba ültetve, hogy a látogatók kényelmesen tudjanak sétálni és fotózkodni. Hihetetlen élmény...hihetetlen, de élmény... (Hugh Grant, Sztárom a párom című filmjéből idézet :-) )

Nos, a mezőre vezető út, hosszú volt, ezért mi "találtunk" rövidebbet visszafelé, 2-3 kilométeres séta után, megtaláltuk Banstead-i vasútállomást, amely vasárnapra szellem állomássá válik, ugyanis egy teremtett lélek sem volt ott, rajtunk kívül, ami kicsit ijesztő volt. Ekkor jöttünk rá, hogy a google nem véletlenül, nem irányított erre, ugyanis sem a buszok, sem a vonat nem közlekedik vasárnap. Este az is kiderült, hogy a belvárosban is vannak zárvatartó állomások...

Szerencsére, van szánk, jó nagy, tudunk kérdezni, csak legyen kit... mivel a környéken csak mi bóklásztunk, így ez kicsit nehézkes volt...

Végül csak találtunk egy buszt, ami rövid úton Sutton-ba vitt és a következő vonattal már "hazafelé" jöttünk Crickelwoodba. Alaposan elfáradtunk, de a családunk meleg vacsorával várt, ami ennyi izgalom és gyaloglás után nagyon jól esett.

Hétfő délelőttre pihenőt tervezünk...

London 2016.08.06. Szombat

Szikrázó napsütés, felhőtlen kék ég... Reményekkel teli napnak néztünk elébe, igazán szép kirándulóidő ígérkezett. Arra tavaly már rájöttünk, hogy a nap itt is éget, ezért a sokfaktoros arckrémmel kezdtük a napot. A szokásos bőséges reggeli után, még kis pihenő  és csak 11 körül indultunk. 

Ma megint a hidakat vettük célba, a London Bridge-et (ami ugyebár a dal szerint leszakadt) és a Tower Bridge-et (1894) ami ugyan a nevét a Tower-ről kapta és stílusában is illeszkedik hozzá, de nagyjából ennyi közük van egymáshoz.
A London Bridge, lássuk be, nem egy szép híd, viszont nagyon régi, még a rómaiak építették a legelsőt, és az évszázadok során nagyon sok formát vett fel, ugyanazon a helyen.

Ezzel ellentétben, a Tower Bridge!! Igazi túristalátványossággá nőtte ki magát. Az a körülbelül 30 másodperc, amíg a hidat felnyitják, áthalad a hajócska, visszazárják, többezeres tömeget vonz a hídra és a partra. A Potters Fields Parkban, ami közvetlenül a híd déli hídfőjénél terül el, a Riói Olimpia jegyében zajlott egy fesztivál, táncosokkal, dobosokkal, délamarikai viseletekkel.
Azt terveztük, hogy átsétálunk a hídon és vissza, de mindig találunk plussz programokat. Ilyen volt ez is. Amire készültünk, az csak a híd felnyitása volt. (fotógaléria :-))

Hazafelé egy nagyon régi emeletes buszt kaptunk el, amire fel lehet ugrani, meg le, mert nincs ajtaja. A bérleteket menet közben ellenőrzi az ellenőrbácsi. Kicsit már immunis szegény a külvilágra, mert a busz ablakból fotóztunk egy csapat jelmezest, megkérdeztük tőle, hogy mi lehet ez, de csak csodálkozott, hogy mi mit láttunk?! :-)
Annyit csacsogtunk vele, hogy majdnem elfelejtettünk leszállni, így ugrani kellett. :-) (még jó, hogy nem volt ajtó)

London 2016.08.05.Péntek

Felcsapok időjósnak... :-) Ma egészen napos időre ébredtünk, egész nap szép idő volt, ennek ellenére délelőtt pihentünk, este pedig inkább hazajöttünk. Kicsit fárasztó hét van a hátunk mögött, rengeteg új élmény, új emberek, új helyzetek. Egy kis csendre van ilyenkor szükség, hogy a hétvégi kirándulásokra is és a jövő hétre is legyen elegendő energiánk. 

Az iskolában is könnyedebb téma került elő, hogyan használhatjuk fel a dalokat, verseket, játékokat a tanításban. Kaptam néhány új ötletet, de még többet tudtam megosztani, hiszen mi rendszeresen használjuk ezeket az eszközöket a tanításban. Azonban nagyon megerősítettek abban, hogy sok-sok játékon, dalon és mondókán keresztül kell tanítani a gyerekeket.

London 2016.08.04. Csütörtök

Megint borongós reggelre ébredtünk, de a felhők közül itt-ott kikukucskált nap, így bizakodtunk, hogy szép időnk lesz ma is. Végül egészen szép idő lett, bár igazi londoni, 3 percenkét vettük le a kabátot és vettük vissza.

Ma hidakat akartunk megnézni a Temzén, ami akad bőven, nem csak a turistalátványosságok, hanem kevésbé ismertek is, összesen 33. Van közöttük vasúti, gyalogos és persze a járműforgalom számára is. 
Ma is vonattal indultunk, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a vasútállomás, a megálló, a híd kellős közepén lesz. Természetesen a látvány ismét magával ragadott, és csak úgy "csattogott" a fényképezőgép vagy éppen a telefon a kezünkben. A hídról remekül lehetett fotózni a többi hidat, a távolban még a Tower Bridge-t is láthattuk. 

A rakpartról közvetlenül a Temze partjára is lemehettünk, szedtünk kavicsot, mint a gyerekek a tengerparton. Megállapítottuk, hogy a víz rendkívül koszos, nem szívesen lógatnánk bele a lábunkat, de a sirályok és az elúszó hajók elterelték a figyelmünket erről az "aprócska" szépséghibáról.

A Blackfriars Railway Bridge-re érkezett a vonat, 1886-ban adták át, közvetlenül mellette van a Blackfriars Bridge 1869-ből. A Tower Bridge (1894) felé indultunk, következett a Millenium Bridge, amit az ezredfordulóra adtak át. Nagyon szép, mutatós gyalogos híd, Bridget Jones is ezen át járt munkába a film második részében, :-), de még ez sem volt elég indok, hogy átmenjek rajta, mert az én lábam alatt kissé imbolygott...
Következő, Southwark Bridge (1921) nagyon tetszett, mert szép türkizkék színben pompázik. 

Itt visszafordultunk, és a parti látványosságokat is megnéztük. A régi és új , itt Londonban, remekül megfér egymás mellett. William Shakespeare Globe Színháza (1599) és a Tate Modern, a modern művészetek múzeuma békésen álldogál egymás mellett. 

Dél körül el kellett indulnunk az iskolába, ezért visszamentünk a Blackfriars Bridge-hez, amin átsétáltunk a buszunkhoz, ami a "már megszokott" útvonalon közlekedett.

Délután ismét tapasztalat csere, sok új élmény, sok új ismeretség, mivel ma tartották a Welcome Party-t, ahol a 3 csoportban tanuló tanárok ismerkedhettek egymással. Lisa, az egyik kínai csoporttársam, lelkesen próbálta nekem bemutatni Juditot, mondván, hátha még nem ismerjük egymást, és mi mindketten magyarok vagyunk. :-)
Egy orosz tanárnő, aki egyetemen tanít, egyszerűen közölte, hogy az ő szemében mi "hősök" vagyunk, mert kicsi gyerekeket tanítunk. (Néha talán valóban küzdelem... :-) )

Holnapra nagy terveink vannak, ezért délelőtt pihenünk és csak a tanítás után vesszük ismét a nyakunkba a várost, irány Chinatown.

London 2016.08.03.Szerda

Kérésem meghallgatásra talált... Ma, bár hol sütött a nap, hol nem, az idő sétára alkalmas volt. Az ember hangulata is felfelé kerekedik, ha nem szürke az ég. 

Ma délelőtt ismét sikerült 3 órán keresztül sétálnunk, megnéztük a Covent Garden-t. Ez egy olyan hely, ahol egymást érik a színházak. Itt van a Royal Opera House (Királyi Operház) és a Royal Theatre. A Covent Garden Market, egy gyönyörű bolhapiac, szebbnél szebb kézműves termékekkel, ahol csak sóhajtoztam a sok szépség láttán és az árak színvonalán. A villákból gyertyatartókat készítő, rózsaszín szakállas úriember a fotógalériába kívánkozott... (Talán nem véletlen, de Jamie Olivernek is van itt vendéglője.) Utcazenészek, zsonglőrök, művészek előadóhelye, ahol a sok különböző műfaj remekül megfér egymás mellett. 
Megtaláltuk a számomra fontos Disney áruházat, ahol még felnőtt fejemet is elcsavarta a sok puha plüssfigura.

Jókedvűen mentünk iskolába, és egy kevésbé kedvelt téma volt soron, a writing skills, ami az írásbeli készségekről szólt. Ezeknek a képzéseknek az igazi célja szerintem, hogy a "nem szeretem" témákat is elfogadjuk és amennyire lehet megszeressük. Nos, nálam elérték a céljukat, mert hasznos és jól használható ötleteket kaptam a témához, amiket be tudok majd építeni a mindennapi rutin feladatokba. 

Tegnap írtam, hogy versenyt hirdetett Simon, postaláda vadászat témában. Ma győzelem közeli helyzetbe kerültem, mivel 2-t, azaz kettőt is sikerült fotóznom, egyik még György király idejéből való talán. De még sok nap van hátra...

London 2016.08.02. Kedd

Igazi angliai időjárásra ébredtünk. Amit tavaly nem, most sokszorosan megtapasztalhattuk. Nem is értem, hogy hogyan lehet elviselni... Hol szitált az eső, ezért felesleges lett volna az esernyő, aztán szakadt, és mit sem ért az esernyő. Pillanatok alatt bőrig áztunk, egyáltalán nem volt kellemes beülni a légkondis terembe. Ez is érthetetlen volt számomra, hogy minek hűteni az amúgy is hideg levegőt?! Nem volt jó a kedvem amikor az iskolába értünk.

Szerencsére a hangulat remek a csoportban, a mai téma, a szókincsfejlesztés, adott alkalmat egy kis mozgásra, így az én hangulatom sem maradt a béka popsija alatt. 

Sokféle feladatot végeztünk, alig győztem jegyzetelni...pedig muszáj, mert sok újdonságot ismerünk meg, amiket hasznosítani lehet! 
Simon meghirdetett egy versenyt is a két hétre. Keresni kell mailbox-okat, azaz postaládákat. Aki a legrégebbi királyi postaládát fotózza le, az lesz a győztes. Mókás, de 3 nap alatt még egy postaládát sem láttam.

Az órák után végre elállt az eső és kedvünk támadt kicsit sétálni. Elkeveredtünk a St. Paul székesegyházhoz, ami egy rendkívül impozáns épület. Magas tornyaival, a sok lépcsőjével, hatalmas oszlopaival, olyan mintha az idők végezetéig ott tudna állni. 
Útközben láttunk egy nagyon érdekes épületet, a fotót a képgalériába tettem...

Remélem, hogy holnap végre az időjárás kicsit visszafogja magát és nem rontja tovább a kedvemet...

Budapest 2016.07.31. Vasárnap

Ma reggel ismét elindult a nagy kaland... Tavaly Oxfordot fedeztük fel 2 hét alatt, idén Londonon a sor. Az Erasmus+ pályázat keretében ismét lehetőségünk van angliai továbbképzésre. A tavalyi tapasztalatok sokat segítettek a készülődésben, már fele annyi energia is elég volt a csomagoláshoz. Már tudjuk, hogy mire számítsunk az időjárás terén, mi volt felesleges, mi hiányzott a csomagunkból. 

A repülőút sem okozott akkora izgalmakat, mint tavaly, idén is korán keltünk, de most egy félórás szunyókálás is belefért, bár itt-ott göröngyös volt a légifolyosó...

Idén is családnál kértük a szállásunkat, tavaly már bevált. Tipikus angol házikó padlásszobáját kaptuk, szűk lépcsővel, ahol nagy röhögések közepette cipeltük fel a bőröndöket. A vendéglátó házaspár, Mary és Thomas, nyugdíjasok, rajtunk kívül még egy brazil és egy svájci diákot is vendégül látnak, bár ők mindketten 4 hónapot töltenek itt. 

Vacsorára kaptunk a báránysült mellé English pudding-ot, ami persze nem egy édes, tejalapú desszert, mint otthon.

Holnap reggel 8-kor reggeli, aztán indulás a City-be, majd kora délután az iskolába, ami a Soho-ban található...